Orwell abszurdnak szánt jóslata napjainkra elvesztette abszurditását, és megvalósulni látszik a társadalom totális agykontrollja: immár tilos tiltani. Ne dohányozzunk: tüdőrák. Ne igyunk: májzsugor. Ne paráználkodjunk: AIDS. Ne együnk: génmódosított élelmiszerek. Ne mozduljunk ki otthonról: terrorista merényletek. Ne beszéljünk a zsidókról: elítélnek antiszemitizmusért. Ne karikírozzuk Mohamedet: elvágják a torkunkat. Ne cikizzük a buzikat: kiközösítenek a „jobb társaságból”. Ne mondjunk igazat a cigányokról: rasszistának bélyegeznek.

Lassan visszajutunk a Szent Inkvizíció korszakába, amikor mindenről lehetett beszélni – feltéve, hogy nem beszéltek semmiről. Többé már nincs szükség cenzorokra, az ollók közvetlenül a fejekben működnek. A globalizáció és az Európai Unió valójában azokat a nemzeti politikusokat is béna kacsává degradálta, akik úgy tesznek, mintha szorosan kézben tartanák a kormányrudat. Ötven évnyi kitartó konformizmus és opportunizmus árán az európai vezetők sikeresen hibernálták Európát.

Az Egyesült Nemzetek Szövetségét azért hozták létre, hogy megakadályozza a diktátorokat szomszédjaik lerohanásában. Legalábbis elvileg. Nem sokkal a születése után ugyanis megszavazta Palesztina felosztását a megszálló cionisták és az évezredek óta őshonos palesztinok között, azóta pedig nemcsak tétlenül, hanem tevőlegesen asszisztál a régióban zajló etnikai tisztogatáshoz és népének kisemmizéséhez. Aktívan részt vett Irak blokádjában is, amely valaha a Közel-Kelet legfejlettebb, szekuláris állama volt, mára viszont a teljes szétesés állapotába juttatta a vallási viszály. Ugyanez áll a NATO-ra is, amelynek a védőszárnyai alatt Afganisztán vált a világ egyik legnagyobb drogtermelőjévé. Ott állítják elő az Európának szánt heroin többségét.

De félresiklott az európai építkezés folyamata is. Az 1957-es római szerződés erőssé tehette volna Európát, és főleg függetleníthette volna a manhattani bankszterektől és tőzsdecápáktól, akik az 1929-es világgazdasági válságot okozták. Az Egyesült Államok „trójai falovaként” működő Egyesült Királyság belépését követő későbbi paktumok azonban a Wall Street-et és a Cityt uraló nemzetközi spekulánsok szabad vadászterületévé tették az európai országokat. Az „értékek megfordításának” általános jelensége az európai kormányokat is sújtja.

Évezredekbe telt, mire az európai civilizáció felépült, de fél évszázad is elég lesz a lerombolásához. Kormányzóink kiszolgáltatják az európai hadseregeket USraelnek, amely két évtized alatt a világ leggyűlöltebb terrorista államává vált, és az európai országok is osztozni fognak a sorsában, mivel képtelenek lesznek megvédeni magukat e kontraproduktív szövetség előrelátható következményeitől. Ma nagyon könnyű megbénítani bármelyik országot egy terrorista merénylettel. Ha a USraeli titkosszolgálatok akarják, bármilyen tömegpusztító fegyvert behozhatnak bármelyik európai fővárosba, sőt egyszerre mindegyikbe, és utána az elkövetők kilétét is kedvükre sminkelhetik a vazallusmédia jóvoltából, ahogyan 9/11 esetében is tették.

Ideje lenne már felismerni az európai vezetőknek, hogy – amint azt Jean Baudrillard írja – „az Egyesült Államok egy olyan társadalmat képvisel, amely elviselhetetlennek ítélhető együgyűséggel arra az eszmére épül, hogy ő mindannak a megvalósulása, amiről a többiek álmodtak”. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az USA által a nemzetközi porondon begyűjtött minden kudarc annak az elképzelésére irányuló teljes képtelenségéből ered, hogy más népek tőle eltérően gondolkodhatnak. 1989 márciusában az American Health magazin imigyen definiálta az aktuális „amerikai álom” mibenlétét: „Be loved, think positive, eat light, stay fit, enrich your mind … and save the world.” Ehhez képest két évtizeddel később Amerika általános közutálatnak örvend világszerte, legalább annyira, mint a vietnami háború idején, miközben a fejlett államok között élenjár a különböző lelki defektusok elterjedtsége, a kóros elhízottság és vele összefüggésben a szív- és érrendszeri betegségek, valamint az írástudatlanság aránya tekintetében, olyannyira, hogy nemhogy a világot, de hovatovább már saját magát sem képes megmenteni. Sokkal inkább tőle kellene megmenteni a világot.

Igaza van Alain de Benoist-nak, amikor azt írja, hogy „egyetlen ország sincs, amelynek a nemzeti mentalitásán ilyen mély nyomot hagyna egy hisztérikus komponens. Amerika a nagy kollektív pszichózisok országa, ahol elájulnak a mozikban a rémfilmek vetítésekor, és ahol a popsztárok halála valóságos öngyilkossági járványokat gerjeszt; ahol rendszeresen eszelősök szabadulnak ki, tömegmészárlásokat rendezve a szupermarketekben és az iskolákban; ahol prédikátorok jelennek meg a televízióban, hogy sírva meggyónják bűneiket és dollármilliókat kunyeráljanak a nézőktől; ahol bárki egyházat alapíthat és levelezés útján végezhet ’vallásgyakorlást’; ahol nem ritka, hogy feltüntetik a jövedelmet a névjegykártyán; ahol ’bibliai maratonokat’ rendeznek, amelyek abból állnak, hogy ájulásig kántálják a Szentírást…” Hollywood minden erőfeszítése dacára ez a neuraszténiás monstrum valóban követendő példa lehet Európa számára?

Az európai mezőgazdászoknak, munkásoknak, funkcionáriusoknak, orvosoknak, tanároknak, kutatóknak, bankároknak és végül, de nem utolsó sorban az európai kormányoknak meg persze a brüsszeli Bizottságnak elsősorban az európaiakért kellene dolgozniuk, ahogyan a kínaiak is elsősorban Kínáért és önmagukért dolgoznak, nem pedig az amerikai spekulatív alapokért, amelyek kezdésképpen éppen most teszik tönkre a saját országukat. És hogy mit tehetnek a Nietzsche által vizionált „jó európaiak”? Talán nem sokat, de a semminél mindenképpen többet. Annyi bizonyos, hogy ha az országok életét jelenleg uraló rendszer-kompatibilis váltópártoknak szavaznak bizalmat, ezzel rosszabbat tesznek, mintha nem tennének semmit, mert így aktív részeseivé válnak nemzeteik lerombolásának. Egyetlen alternatíva a nemzeti ellenállás lehet. Azokat kell tehát támogatniuk, akik így vagy úgy, de ellenállnak az Európa múltját megtagadó, jelenét megrontó és jövőjét fenyegető atlantista-cionista gőzhengernek. Sapienti sat.

/Gazdag István